~

Vegyétek fel a könyvjelzőtök közé, egyik barátnőm új fanficbe kezd! Nemsoká elérhető lesz!

http://what0now.blogspot.com

3. fejezet

Egy szép kihagyás után, íme a következő rész, immár a megjavított gépemről! Ezer bocsánat! :s

A hét csendesen telt Caileigh számára, így vissza tudta nyerni elveszett önbizalmát. Egy mosoly mögé kellett  rejtenie törött szívét - erre szükség is volt, hiszen az élet folytatódott.
A fiúk egy megszokott héten voltak túl - legalábbis hírességek számára közömbös volt. Interjúk, fotózások, koncertek, és a többi, és a többi. Az érdekes, és igazából negatív dolog, ami történt velük, az volt, hogy Zayn és Harry kihagyva egy koncertpróbát, elmentek egy szórakozóhelyre. Ezért Paul büntetést szabott ki kettőjükre: nekik kellett a szennyest mosni a londoni kirándulásuk végéig - de mivel nem tudták, meddig tartózkodnak a városban, így egy örökkévalóságnak tűnt a dolog. Felváltva mostak mindennap, és ezen a napon Harry volt a soros. Elfelejtettem említeni: muszáj volt publikus mosodába vinniük a szennyest!
Harrynek össze kellett gyűjtenie a fiúk ruháit. Először Niall, Zayn és Liam szobájába indult. A helyiségben szép rend fogadta, Niallék nem voltak olyan trehányak, mint ő és Louis. Miután összeszedte a koszos ruhadarabokat, a saját szobájába indult. Na, ott már nagy káosz fogadta.
- Louis, ide tudnád adni a szennyest, kérlek?
Louis éppen egy magazint olvasott. Gyorsan felkapta a piszkos ruhákat, és Harry felé dobta, fel sem nézve. Harry széthúzta a zsák száját - amibe az eddigi ruhadarabokat összegyűjtötte -, és megpróbált minden Louis által felé dobott rongyot elkapni. Egyedül egy zokni tűnt el a nagy kapkodásban. De Harry végül azt is megtalálta és a zsákba helyezte. Készen állt.
A zsákkal takarta el az arcát, amíg a mosodába nem ért, nehogy letámadják a rajongók. Így csak két-három lány ismerte fel út közben.
A mosókonyhába érve gyorsan belehajította a ruhákat egy mosógépbe, és leült egy padra. Rajta kívül sok férfi és nő sürgött-forgott a mosodában.
Néhány perc múlva egy újabb ember érkezett. Caileigh. Először nem is vette észre, hogy a fiú is ott van, csak miután a ruhákat a mosógépbe helyezte, és le akart ülni. Az egyetlen szabad hely Harry mellett volt. Caileigh egy kis ideig hezitált, majd némán leült a fiú mellé. Csend volt köztük, a mosógépek zaját hallgatták.
Pár perc múlva Harry törte meg a csendet.
- Amit tegnap mondtál.. azt tényleg komolyan gondoltad?
Caileigh úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a fiút, ezért nem is válaszolt.
- Caileigh... kérlek, ne nézz levegőnek! - könyörgött Harry.
A lány nem akart megtörni, ezért nem szólt. Csak felállt, és odasétált az egyik géphez, de amikor vissza fordult, Harry ott állt előtte, csak pár centire. Így kénytelen volt hátrébb lépni.
- Miért... undorodsz tőlem? - kérdezte Harry halkan, majd egy kicsit hangsúlyosabban folytatta. - És miért... miért nem akarod bevallani magadnak, hogy Te voltál az? Hogy mi ketten... ismerjük egymást.
Caileigh addig hátrált, amíg neki nem ment a falnak. Harry komoly tekintettel, csillogó szemekkel meredt a lányra. Szerette volna, hogyha Caileigh megmagyarázza a dolgokat, de úgy látszott, talán ő maga sem érti. Tényleg nem akart válaszolni, és ezúttal is elöntötte a düh. De legalább választ adott Harry pár kérdésére.
- Tudni akarod, hogy miért undorodom ennyire?! Mert ti mind ugyanolyanok vagytok, ti, sztárok! Képes vagy azt gondolni, hogy a mindenség körülötted forog, pedig ti csak egy újabb egoista banda vagytok! Ezért utállak titeket, akármit is csináltok! - hadarta a lány. Az utolsó mondat közben két kézzel megpróbálta mellkasánál hátrébb tolni Harryt, de az óvatosan a falhoz szorította.
- És miért nem akarom bevallani, hogy ismerjük egymást?! MERT TUDOM, HOGY SZÁMODRA EZ AZ EGÉSZ CSAK EGY JÁTÉK! ELHITETED VELEM, HOGY FONTOS VAGYOK - DE EZ VELEM NEM MŰKÖDIK! MÉGIS MIT KÉPZELTÉL? HOGY MAJD A KARJAIDBA BORULOK, MERT TE VAGY A NAGY HARRY STYLES A ONE DIRECTIONBŐL?? ÉN NEM ÁLMODOZOM RÓLAD A FELESÉGEIDDEL, NEHOGY AZT HIDD! ÉN MÁSMILYEN VAGYOK. ÉS NEHOGY AZT HIDD, HOGY BEDŐLÖK ENNEK A KIS JÁTÉKODNAK. NEM FOGNAK ÁTVERNI MÁSODJÁRA.
- Átverni?.... Másodjára?! - kérdezte Harry sokkolva.
- NE ÉRDEKELJEN - förmedt rá a lány.
Harry még mindig fogta a karjait.
- Várj, Caileigh.. mi ez az egész?
- Engedj el!
- Caileigh..
- Engedj... kérlek!
Könnycseppek gördültek le a lány arcán. Lehunyta a szemeit. Harry lassan elengedte a karját, mire Caileigh felkapta a kimosott ruháit, és gyorsan elfutott. Harry két keze közé fogta a fejét, és gondolkozott. Másodjára? Ki volt az első, aki átverte? Vajon mi történt, ami ennyire felzaklatta? És milyen játékról beszélt? Igazából ez az egész sosem volt játék Harry számára. Végre választ kapott, de sokkal több új kérdése merült fel. Választ kellett találnia, egyrész, mert kíváncsi volt, másrészt segíteni akart. Nem bírta elviselni, hogy ilyen állapotban kell látnia Caileight, még akkor se, ha eddig nem is látta igazán sokszor. Mégis tudta, hogy ez a lány összetört, darabokban van a szíve, és segíteni kell rajta.

!

Sziasztok!
Már rég nem volt új rész, ez azért van, mert az utóbbi időben elég elfoglalt voltam - nyaraltunk, utazgattunk, a barátaimmal voltam. Ezért elnézést szeretnék kérni!
Viszont azt nem nagyon vettem észre, hogy többen érdeklődnétek a fanfic iránt, szóval az a pár ember, aki olvas, az írjon kommentet, esetleg segítsen népszerűsíteni az oldalt. Köszönöm :)
A következő fejezetet valószínűleg nemsokára fel fogom tölteni, amint visszakaptam a gépemet (javíttatjuk, és azon már elkezdtem az új részt). Még egy kis türelmet szeretnék kérni, és köszönöm annak, aki  rendszeresen látogat az oldalra! :) Nektek üzenem, hogy kitartás, pár napon belül frissítek <3
Shanice X

Komment

Na, most már lehet névtelenül is kommentelni, mert látom, hogy olvassátok a blogot, csak nem írtok:D És próbálom magam az ígéretemhez tartani, miszerint 2 (vagy 3?) komment, és csak akkor teszem fel a következő fejezetet:D
xx

2. fejezet

A következő nap kevésbé volt elfoglalt a fiúk számára, délután kettőkor egy interjú várt rájuk, ezen kívül pedig csak egy esti koncertjük volt hátra. Harry sokat gondolt Caileighre, aznap éjjel vele is álmodott. 

••••••

A fiúk túl voltak az interjún. Egy-két órára ledőltek pihenni, majd miután elkészültek, elindultak a koncertre. Egy kicsit mindannyian izgultak, mert tudták, hogy a ma esti koncert nem olyan lesz, mint a többi. Ahelyett, hogy hátulról mentek volna be az épületbe, elölről közelítették meg a helyet, így szembe találva magukat fényképezőjüket kattogtató paparazzikkal, és a fiúk neveit kiáltozó rajongókkal. Az őrök visszatartották a rajongókat, de nem voltak korlátok, így nehézkes volt a közlekedés. A fiúk továbbra is próbáltak haladni, amikor hirtelen egy lány azon kapta magát, hogy elterült a járdán. A rajongók elcsendesedtek, és Harry - akinek a lábai elé esett a lány - leguggolt, hogy felsegítse. A lány a fiúra pillantott, Harry pedig észrevette, hogy ki is ő. A lány volt, akivel tegnap találkoztak. Ő Caileigh. De vajon mit csinált itt? Előző nap még nem is tudott a One Direction létezéséről, viszont ma eljött a koncertre? Louis, Zayn, Liam és Niall szintén a lány felé fordultak, és várták, hogy Harry felsegítse, majd folytassák útjukat az épület felé. De Harry kihasználta ezt az időt a gondolkodásra.

- Miért nézel ilyen fejjel rám? - förmedt rá Caileigh. - Várj.. nehogy azt hidd, hogy azért jöttem, hogy lássalak titeket! Kb. három hónapja megígértem a barátaimnak, hogy eljövök velük, világos? 

Harry elvigyorodott, ami Caileigh-t még jobban idegesítette.

- Nos, itt hagysz a földön, vagy segítesz felállni?!

Harry felsegítette a lányt, és megragadta az alkalmat, hogy a lány fülébe súgja, olyan közelről, hogy a lány érezte a forró leheletét a bőrén: 

- Tudom, hogy te vagy az, Caileigh. 

A fiú hátrébb lépett, és még szélesebben vigyorgott. Caileigh elkerekedett szemmel bámult a srácra, aztán elvörösödött. Nem tudta, hogy a dühtől, vagy a szégyentől, talán egyszerre a kettő miatt. Utálta a fiút. Ebben az egyben viszont biztos volt.

- Nos, találkozunk legközelebb - köszönt Harry, majd megfordult, és a fiúkkal együtt elsétált. 

- Nem lesz legközelebb! - kiáltotta a lány. - És nem az vagyok, akinek hiszel! 

Mindenki őt nézte, kivéve Harryt. A rajongótábor tagjai sárgultak az irigységtől - illetve a elvörösödtek a haragtól: Minden jelenlévő tinilánynak ez volt az álma, ő meg csak kiabált Harryvel. A banda többi tagja is úgy tett, ahogy Harry, kivéve Niallt, aki még pár másodpercig figyelte a lányt, mielőtt elindult volna.

Caileigh megfordult, és elindult az úton az ellenkező irányban, miközben küldött a barátainak egy üzenetet, hogy ne gondolkozzanak, merre került el a tömegben. Tudta, hogy még nem ért véget ez az egész dolog, ezért úgy döntött, hogy nem megy a koncertre. Bocsánatot kért a barátnőitől, és azt írta, kint megvárja őket. Annak ellenére, hogy ez veszélyes volt, nem talált más választást. 

Szóval Caileigh elővett egy szendvicset, és letelepedett egy padra közel az épülethez, ahonnan hallotta a One Direction hangját. Körül-belül fél kettői várt, már kezdett lehűlni a levegő, a lányt kirázta a hideg. A dalnak vége lett, és hallotta, ahogy kinyílik egy ajtó a jobb oldalán. A hang irányába pillantott, és észre vette, hogy az ajtó a 1D részére volt - onnan jöttek ki egy kis időre pihenni. A lány nem akarta látni őket, se ma, se holnap, soha többé. Caileigh felállt, és teljes erejéből futni kezdett, abban reménykedve, hogy egyik fiú sem veszi észre. Addig futott, amíg elért egy zsákutcába. Lelassított, és elbújt egy nagy kartondoboz mögött. Kimerült, nekidőlt a falnak, és guggolásba csúszott le. Épp visszanyerte a normális légzési tempóját, amikor meglátott egy árnyékot pont mellette megállni. Egy ezredmásodpercnyi időre megdermedt, mielőtt felsikoltott minden erejével. Egy kéz takarta el a száját, elcsendesítve a lányt. Caileigh viszont küzdött az alak ellen, amikor az nyugodt, hízelgő hangon megszólalt: 

- Várj, várj! Ez csak én vagyok, Niall! Szeretnék beszélni veled!

Caileigh kinyitotta a szemét, és Niall szempárjába meredt. Megnyugodott, és levette a fiú kezét a szájáról. 

- Ezt még egyszer meg ne merd csinálni! - kiáltotta a lány. - Nagyon megijesztettél!

- Bocsánat - válaszolta Niall lágyan, majd leült a lány mellé.

Mindketten csendben ültek, majd Caileigh felsóhajtott. 

- Szóval... te ismered Harryt? - kérdezte a srác udvariasan.

- NEM! - mondta Caileigh hirtelen. 

- Ó.. pedig azt hittem, mert nekem azt mondta...

- Az előbb mondtam, hogy nem ismerem! Biztos összekever valakivel! - szakította félbe Niallt. 

Niall újból megpróbálta lenyugtatni a lányt a legnyájasabb hangon, amit csak produkálni tudott. 

- De, rád gondolt, és azt mondta, hogy még mindig olyan gyönyörű vagy, mint kiskorodban, semmit se változtál. 

- Ő SEMMIT SEM TUD RÓLAM! És te sem! Mindannyian beképzeltek, és elkényeztetettek vagytok! Undorító!

Niall megdermedt, és balra fordította a fejét. Dühösen akár, de Caileigh követte a tekintetét. Louis, Zayn, Liam és Harry is ott állt mellettük. Mivel a lány kiabált, mindent hallottak, amit mondott. Caileigh hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon, de gyorsan feltalálta magát, felállt, és elment a négy fiú mellett, véletlen Harry vállának ütközve, majd elfutott.

A fiúk csendben álltak, majd Harry megszólalt:

- Nézd meg, mit csináltál, Niall!

- De... ezt nem értem.. én csak kedvesen elmeséltem neki, hogy mit mondtál róla, de ő teljesen ideges lett! Furcsa.. De Harry, biztos, hogy ő az? Mert ő azt mondta, hogy összetéveszted valakivel. 

- Igen, lehet, hogy csak nagyon hasonlít rá, Harry... - szólalt meg Louis. 

- Nem. Biztos, hogy ő az, csak nem hajlandó elismerni, ez minden. És ez bosszant annyira engem, fogalmam sincs, hogy mi a baja! - vetett zavarodott pillantást Harry a barátaira.

A 3. fejezet két komment után jön..:)

Prológus

Néhány évvel ezelőtt, amikor Harry még csak hét éves volt, találkozott egy személlyel, aki megváltoztatta az életét. Na, jó, lehet, hogy ez túlzás... Viszont ez a találkozás fényt vitt az életébe, de csak egy bizonyos ideig. Természetesen egy lány volt az!
Harry az anyjával sétált a parkban, amikor meglátta a lányt. Megállt, és csak bámult. Az édesanyja, aki fogta a kezét, felé fordult.
- Harry, mehetünk? - kérdezte, ám amikor nem kapott választ, leguggolt fia mellé. - Valami baj van, Harry?
A kisfiú elengedte az anyja kezét, odafutott a lány elé, és megállt előtte rámeresztve nagy, kék szemeit.
- Hello - köszönt udvariasan a lánynak, ahogyan anyukája tanította. Nem kapott választ, a kislány összevont szemöldökkel, oldalra hajtott fejjel állt.
- Hogy hívnak? - mosolygott, remélve, ezúttal kap választ. Harry habozott néhány másodpercig, majd újra megszólalt. - Én Harry vagyok, és te?
A kislány közelebb ment hozzá, és a fülébe súgta.
- Caileigh [Kéli], de ez titok, oké? Anyu azt mondta, ne mondjam meg a nevemet idegeneknek.
Harry bólintott.
- Lakat a számon!
A kislány felnevetett, és elindult anyja felé, aki menni készült.
- Viszlát, Harry! - köszönt a fiúnak.

Harry sokat gondolt a lányra. Részben azért is, mert nem tudta, biztosan nem egy álom volt-e, amikor találkozott Caileigh-vel. Viszont egyik nap, amikor a parkban volt anyjával, újra találkozott a kislánnyal.
Számos alkalommal együtt játszottak, legjobb barátokká váltak. Caileigh volt az egyetlen, aki minden titkot tudott Harryről. De nyolc évvel azután, hogy találkozott Caileigh-vel, a fiú elköltözött egy másik angliai városba. Gyakran gondolt a lányra, hiányzott neki, de végül túllépett rajta, és élte az életét.
Felnőtt, mint tinédzser, részt vett az X factorban, de innen már ismeritek a történetet. De azon az éjszakán a lánnyal álmodott. Arra gondolt, vajon milyen most, évek múlva, milyen ember lett belőle. Újból kezdett neki hiányozni, de hiába, Harry tudta, hogy soha többé nem fog találkozni Caileigh-vel.... de nem is sejtette, hogy a sors mást tervezett számukra...

1. fejezet

Harry felkelt a luxushotelben, ahol megszállt Niallel, Louival, Liammel és Zaynnel együtt. Londonban voltak, és annyi tennivalójuk volt ezen a napon, hogy nem volt idő lustálkodásra. Fél tizenegykor kezdődött egy fotózás, pontban délkor ebéd a hotelben, délután pedig találkozniuk kellett egy designerrel, aki "át fogja alakítani" őket - ami Harry szerint nem volt túl szükséges, de nem is ő akarta az egészet, ígyhát nem szólt bele. Viszont az életükben ez csak egy átlagos nap, amin a teendőik képzeletbeli listájának vége szinte láthatatlan volt.
Harry felébredt a fél kilences ébresztőre, ahogy Louis, Niall, Zayn és Liam is tett, viszont Liam nem volt hajlandó rá. Mindannyian azon gondolkoztak, milyen szórakoztató módon kéne felébreszteni - természetesen Louis ugrott a srácra elsőként, ám ez nem volt túl jó ötlet, mivel ennek következtében Loui megütötte magát, viszont Liam továbbra sem kelt fel.
Amíg az ötödik srác próbált erőt venni magán az ébredéshez, a többiek tovább készülődtek.
- Szabad a zuhany - jelentette be Harry, mire felmerült a kérdés, ki legyen a következő.
Louis már túl volt a zuhanyzáson, úgyhogy Zayn csak sunyin mosolygott Niall felé, és egyazon pillanatban kezdtek a fürdő felé rohanni. Amikor Liam, Harry és Louis észrevették, hogy már szinte betörik az ajtót, hirtelen kikerült a győztes. Niall diadalittasan csapta be maga után a fürdőszoba szóban forgó ajtaját.

A fiúk megreggeliztek, majd elindultak a fotózásra. Izgatottak voltak, egy teljes órán át "táncoltak" a kamerák előtt a hangos zenére. Délre visszaértek a hotelbe, és elindultak enni. Az ebéd szintén érdekesen telt, a legkülönlegesebb ételeket próbálták ki, közben azon versengtek, ki fejezi be hamarabb az étkezést - a bíró természetesen Niall volt, Liam pedig az egészet lekamerázta. A versenyt pedig Louis nyerte, aki hasát fájlalva indult a designerrel való találkozásra.
A srácok teljesen meg voltak elégedve az új külsejükkel - Harry sosem bírta megállni egy tükör láttán, hogy ne szólna, hogy egy "igazi isten néz vissza rá".
Visszafelé úton úgy döntöttek, mivel még nem volt túl késő, hogy sétálnak egyet London belvárosi utcáin.


Miután fizettek a kávézóban, ahova egy órára beültek, és gyalog indultak el az utcán, amikor Zayn egy lányba ütközött, aki annyi idős lehetett, mint ők.
- Áá - szólt a lány, akit a fiú véletlen arrébb lökött, de szerencsére két barátja elkapta, mielőtt elesett volna.
Az öt fiú meglepetten nézett, Zayn pedig folytatta:
- Ne haragudj, nem vettelek észre.
A barna, hullámos hajú lány barátnői felnéztek, majd megakadt a tekintetük a bandán.
- Dehát... ők... - kezdte az egyik, majd a másik fejezte be.
- ... A One Direction!
A két lány pulzusa magasba szökött, teljes extázisba jöttek.
- A One micsoda? - kérdezte a középen álló, barna hajú lány.
- Dehát tudod, kik ők, megállás nélkül róluk beszélünk neked! - kapott választ.
- Ah, tényleg... - mondta, és hangja arra engedett következtetni, hogy halványan emlékszik. - És akkor mi van?
A fiúk meglepettnek tűntek. "És akkor mi van?" - ilyet se hallottak még lány szájából, akivel épp egymásba ütköznek. Döbbenten néztek egymásra.
- Azt ne mondd, hogy nem emlékszel rájuk! - vonta kérdőre a barna lányt egyik barátnője.
- Én... én... - kereste a szavakat, de nem tudott mit mondani.
A fiúk szó nélkül nézték végig a jelenetet, ami előttük történt, de Harry zavart volt. Lefagyott, amikor felfigyeltek rá, vagy inkább amikor ő vette észre. Olyan érzése volt, mintha már ismerné a barna hajú lányt. Ami számára lehetetlen volt, mert azt gondolta, hogy ha találkozott volna már vele, biztos emlékezne rá. De azok a szemek, az a haj, az az arc, mind olyan ismerős volt neki! De sajnos nem tudta az archoz társítani a nevet is.
- Legalább a nevekre emlékszel, nem? - kérdezte a másik barát.
-Ömm... Louis.... Harry... Ni... Niall... Liam és Zayn! - válaszolta büszkén mosolyogva.
Titokban a lány látta a posztert a fiúk mögött, a kávézó ablakában, ami az egyik koncertjükről szólt, és sikeresen leolvasta a neveket. Megkönnyebbült, amikor a barátai mit sem sejtve gratuláltak a lánynak, hogy végre valamit tanult tőlük - viszont Niall észre vette a plakátot, és rájött, a lány nem is tudja neveiket.
Ezután a barna hajú lány barátai megkérték a fiúkat, hogy adjanak autogramot, és fotózkodjanak velük.Liam a kevésbé érdeklődő, karba tett kezekkel barátaira váró lányra mosolygott.
- Mi van veled? Nem szeretnél egy autogramot? Vagy egy fotót?
- Nem gondolod, hogy akkor ott állnék a többiek mellett és éppen azokra várnék, nem itt ácsorognék? - válaszolta a lány arrogáns hangnemben.
- Lehet, hogy csak  nem mertél odaállni.
A lány nem törődött a válasszal, várta a barátait. Miután azok végeztek, indulásra készülődött:
- Oké, csajok, menjünk, mert még van dolgom... Viszlát, "One Direction" - mondta gúnyosan mosolyogva, majd elsétált.
- Várj - kiáltotta hirtelen Harry. Hogyne! Már tudja! Hogy is felejthette el!
- Mi az? - fordult vissza a barna hajú lány.
- Caileigh? Te vagy az? Várj.. igen, te vagy! - mondta a srác homlokát ráncolva, komolyan. - De te emlékszel rám?
A lány meglepődött, összevont szemöldökkel, oldalra hajtott fejjel nézett Harry felé. Pont úgy, ahogy kiskorában tette - gondolta Harry.
- Ne haragudj, szerintem valakivel összetévesztettél. Nem ismerlek - válaszolt, mielőtt elment volna, majdhogy elfutott a barátaival.

A fiúk pár másodpercig csak álltak, és összeszedték gondolataikat.
- Hűha! - mondta Zayn még mindig döbbenten. Nem mindennap találkoznak ilyesmivel a srácok!
- Nem volt időm elkérni a telefonszámát - csettintett dühösen Louis.
- Ne aggódj, mindannyian tudjuk, hogy úgyse adta volna meg neked - szólt Harry.
- De! Ez nem volt szép srácok! Te meg Harry bedobtátok a "te vagy az? emlékszel rám?" dumát...
Mindenki felnevetett, kivéve Harryt. Amikor észrevették, hirtelen abbahagyták, és a fiúra néztek.
- Srácok.. tudjátok, meséltem nektek arról a visszatérő álomról, ami kiskoromban mindig előjött...
A fiúk bólintottak, Harry pedig felemelte a hangját, és tisztán folytatta:
- Ő volt az. Caileigh.

Az első fejezet vége:) Hagyjatok kommenteket!:D 
Shanice xx